II.A JÓLÉT ÉS A SZOCIÁLIS BIZTONSÁG TÁRSADALMA A XXI. század társadalmában is a munka lesz a megélhetés alapvető forrása. A munkavégzés ad(hat) stabil életkeretet az embereknek, határozza meg a társadalomban elfoglalt helyüket, vagy jelzi kitaszítottságukat, ha nincs munkájuk, vagy az méltatlan hozzájuk. Az emberi erőforrás, az emberekben rejlő képességek, tudás kihasználása és növekedése a fejlődés legfőbb motorja, a társadalom biztonságának, jólétének és elégedettségének forrása, legfontosabb feltétele. Megváltozott ugyanakkor a foglalkoztatás természete: másfajta munkaerőpiacra lépnek be a pályakezdők, és igyekeznek vissza azok, akik azt korábban elhagyták, mert nevelték kisgyermeküket, megrokkantak, vagy munkanélküliek lettek. Ez a munkaerőpiac rugalmasabb, kevésbé biztonságos, mint a korábbi volt, de nagyobb szabadságot, önmegvalósítási lehetőséget, változatos karrier utakat nyújthat azoknak, akik ezzel élni tudnak. Arra kell törekedni, hogy mindenki helyet találjon a munka világában, hogy munkájával tisztes jövedelemre tegyen szert, megalapozza saját maga és családja szociális biztonságát, és ha nem munkaképes, vagy amíg nem talál megfelelő munkát, a társadalomtól segítséget kapjon. 1. Teljes körű foglalkoztatást Célunk a teljes foglalkoztatottság. Bár a foglalkoztatottság színvonala nem fogja elérni a tíz évvel ezelőttit, a munkanélküliek száma jóval kisebb lesz, munkanélküliségük nem lesz tartós, sokkal kevesebb ideig kell várniuk a következő munkahelyükre, foglalkoztatási lehetőségükre. Számottevően növekszik a foglalkoztatási lehetőségek száma. A foglalkoztatást bővíti a munkaidő fokozatos csökkentése, a közszolgálati típusú és atipikus foglalkoztatási formák bővülése. Ezzel együtt, mintegy automatikusan emelkedik a kereslet az eladható képességekkel rendelkező, jól képzett, az ország fejlett régióiban élő munkavállalók, pályakezdők iránt. Sőt ebben a körben még növekvő munkaerőhiányra is számíthatunk. A képzés, szakképzés, a foglalkoztatás- és oktatáspolitika kapcsolatának fejlesztése a pályakezdő fiatalok felkészítése, a munkában állók továbbfejlődése mellett a hátrányos helyzetűek munkaerőpiaci pozíciójának javítását is szolgálja. Továbbra is állami segítségre van szükség a hátrányosabb munkaerőpiaci helyzetben lévők számára nagyszámú, megfelelő, elérhető munkaalkalom teremtéséhez. Ilyen segítséget jelent, ha az állami befektetésekhez, termelési támogatásokhoz való hozzájutást, a közbeszerzéseket - legalábbis azoknak jelentős részét - foglalkoztatási szempontokhoz is kötjük. Arra törekszünk, hogy előnyben részesüljenek, hitelhez jussanak a kis- és középvállalkozások, vagy azok a nagyberuházók, amelyek a hazai vállalkozások piacra jutását segítik, hazai gyártókra, beszállítókra támaszkodnak, vagy éppen az országnak az elmaradott, munkanélküliséggel az átlagosnál jobban sújtott településein, térségeiben működnek. De ezt a célt szolgálja az is, hogy az átlagosnál nagyobb mértékben fognak csökkenni az alacsonyabb keresetű, vagy részmunkaidős munkavállalók foglalkoztatása után fizetendő adó- és járulékterhek. Külön intézkedések szolgálják a 45 éven felüliek foglalkoztatási esélyeinek javítását. Szükséges tartjuk a szervezett gazdaság kibővítését olyan munkaalkalmakkal, amelyek a kisebb munkaképességű, vagy nagy családi kötöttségű munkát keresők számára is felajánlhatóak. Nagy számban teremthető foglalkoztatási lehetőség a szociális ellátásban, a háztartási szolgáltatásokban, a kisegítő munkákban vagy egyéb, piaci megszervezésre alkalmatlan, a nemzetközi versenynek nem kitett tevékenységek körében. Ehhez jól célzott és jelentős adókedvezményekre, a foglalkoztatást szervező, a kedvezmények felhasználását ellenőrző szervezetre van szükség, amelynek rendszere csak fokozatosan és nagy óvatossággal teremthető meg. Támogatjuk a részmunkaidős foglalkoztatási és a távmunka lehetőségek kiszélesítését, elsősorban azok esetében és átmeneti jelleggel, akik hátrányosabb helyzetben vannak a munkaerőpiacon: a nyugdíjkorhatár elérése előtti években, a gyes-ről, gyed-ről visszatérő szülőknél, a foglalkoztatási rehabilitáció érintettjeinél, a pályakezdőknél (különösen, ha a munka mellett tanulnak is), vagy akár az országnak az átlagosnál jóval nagyobb inaktivitással, munkanélküliséggel sújtott térségeiben. A részmunkaidős foglalkoztatás nem eredményezhet a munkavállalóknál a munka idő hosszánál aránytalanabbul kisebb jövedelmet. Mindenki számára meg kívánjuk könnyíteni a váltást a munka és a nem-munka világa között. A munkát találó munkanélkülit érdekeltté tesszük az (újra)elhelyezkedésben, még akkor is, ha az új munka alacsony díjazású, részmunkaidős, vagy alkalmi munka: ellensúlyozva a segély elvesztését, csökkentve a munkábaállás anyagi terheit, segítséget nyújtva az első kereset felvételéig. Nem a munkanélküli segély rendszere ösztönöz munkára, a munkaerőpiaci környezetnek, a támogató rendszer egészének kell ezt megtennie! A munkanélküli ellátás az elemi szociális biztonságot, a munkaképesség fenntartását, a megfelelő munka megtalálását szolgálja. Vissza fogjuk állítani a munkanélküli ellátás háromelemű rendszerét, a folyósítás idejét és a segély összegét az élethelyzethez igazítva (pl.: nyugdíj előtt állók, depressziós kistérségekben élők számára). Törekvéseink összhangban vannak az Európai Unió közös foglalkoztatáspolitikájával. Ez több cél is szolgálhat. Egyrészt elkerülhetjük, de legalábbis csökkentjük a csatlakozás esetleg kedvezőtlen foglalkoztatási hatásait, másrészt kihasználhatjuk az előnyöket, mindenekelőtt az e célokra használható (és részben a csatlakozás előkészítésének időszakában is rendelkezésre álló) forrásokat. 2. Európai szintű béreket Aki dolgozik, annak megélhetését munkajövedelmének kell biztosítania. A megfelelő szintű jövedelmeket időskorban megbízható, stabil - az aktív életszakaszban elért anyagi-jövedelmi státuszt tükröző -, állami garanciákkal ellátott biztosítási rendszereknek kell fenntartania. Növekvő gazdaságban, a gazdasági növekedés fenntartása mellett alapvető célunk, hogy a hazai kereseti színvonal fokozatosan közelítsen az Európai Unió átlagos szintjéhez. Ez egyaránt jelenti a béreknek a gazdasági teljesítménnyel, a GDP növekedésével arányos emelését, és az egész bérszerkezet és bérrendszer átalakítását. A kereseti színvonal növelésével egyben csökkenthetőek a jelentős és növekvő kereseti különbségek is. Egyértelmű az állam felelőssége a közszférában. Olyan mechanizmusokat fogunk kialakítani, amelyek az első néhány évben felzárkóztatják a közszférában dolgozók keresetét a versenyszféráéhoz, majd biztosítják a keresetek kiegyensúlyozott alakulását. Ez alapvető feltétele a közszolgáltatás fejlesztésének, minőségi munkájának. A közszférában egy háromelemű bérrendszer bevezetését támogatjuk. Ennek alapeleme az évenként az inflációval korrigált, reálérték-őrző, mindenkire érvényes - a munkában eltöltött időt és a kvalifikációt elismerő - bértábla. Ezt egészítené ki a különböző közszolgálati szakmák sajátosságait elismerő szakmai pótlék és a teljesítmények elismerésére alkalmas minőségi bérpótlék. A minimálbérnek az átlagkereset növekedését meghaladó emelése feltétlenül indokolt. Az állam a keresetek, mindenekelőtt a minimális bérek összegének a növeléséhez a gazdaság egészét érintően a közterhek jelentős mérséklésével járulhat hozzá, mert a konkrét mérték megállapítása a szociális partnerek megállapodásának tárgya. Az élőmunka terheit úgy kell csökkenteni, hogy a mérséklés fajlagosan éppen a minimálbér szintjén legyen a legnagyobb. A közteherviselés alóli kibújás lehetőségeit a gazdaságpolitika más eszközeivel kell minimálisra csökkenteni. Szorgalmazni fogjuk, hogy a munkaadók és munkavállalók egy háromelemű, a képzettségi szintek szerint differenciált minimális bérben állapodjanak meg. Ezen túl a kormányzati bérpolitikának az automatikusan nem megoldódó, indokolatlan feszültségeket gerjesztő és fenntartó kereseti aránytalanságok mérséklésére, illetve felszámolására kell összpontosítania. A kormánynak kötelessége, hogy a vállalakozási szféra bértárgyalásaihoz megfelelő szolgáltatásokat, információkat biztosítson. Visszatérünk ahhoz a gyakorlathoz, hogy a munkáltatók és munkavállalók megismerjék az előrejelzéseket és a kormány elképzeléseit az adórendszerről, az állami költségvetésről, az államháztartási, jóléti rendszerekről, azok módosításáról, elemezzék és értékeljék a várható hatásokat, és mindezek alapján tegyenek javaslatot a kormány számára. 3. Biztonságot a munkavállalóknak, a foglalkoztatottaknak Változik a munkaerőpiac, a foglalkoztatás, a munkaviszony tartalma: sokszínűbbé, rugalmasabbá válnak a vállalaton belüli foglalkoztatási formák, nő a kis- és középvállalkozásokban foglalkoztatottak száma, szélesebb lesz a látható munkaerőpiac, összefonódnak a szervezett és a nem szervezett gazdaságban szerzett jövedelmek, új foglalkoztatási formák jelennek meg, s hagyományosak szorulnak ki. Olyan jogi környezetre van szükség, amely nem egyszerűen segíti a foglalkoztatás rugalmasságát, hanem maga is állandóan igazodni tud a változó feltételekhez, a felek változó igényeihez, és képes folyamatosan követni a vállalaton belüli és kívüli foglalkoztatási formák szélesedését és differenciálódását, amely kölcsönösen előnyös a munkáltatóknak és a munkavállalóknak is. Ezért ezen a téren csak a szakszervezetekkel és a munkaadói szervezetekkel együttműködve lehet előrelépni. A munkabért terhelő költségek csökkentésével, fokozott ellenőrzéssel, valamint a vállalaton belül, a nem hagyományos formában - eltérő munkarendben, részmunkaidőben, vagy éppen a határozott idejű munkaszerződéssel - foglalkoztatottak védelemével vissza kívánjuk állítani a jogi védelemmel rendelkező munkaviszony becsületét. Szükségesnek tartjuk a Munka Törvénykönyv olyan átfogó módosítását, amely nagyobb biztonságot nyújt a munkavállalóknak, csökkenti kiszolgáltatottságukat, nagyobb egyensúlyt teremt a munka világában. Támogatjuk egy egységes közszolgálati kerettörvény megalkotását, amely magába olvasztja a közalkalmazotti, köztisztviselői és szolgálati törvényeket. Biztosítani kell a munka világát érintő törvények stabilitását, betartásuk garanciáit és szankcióit. Nem maradhatnak védelem nélkül a nem hagyományos formában foglalkoztatottak: az alkalmi munkások, idénymunkások, valamint a jelenleg mintegy egymillió önfoglalkoztató kényszervállalkozó. Ezért meg kell alkotni az atipikus és egyéb speciális munkaviszonyra, a közterhek viselésére, annak kedvezményezésére, a helyi intézményrendszerre vonatkozó szabályokat és meg kell teremteni az így foglalkoztatottak szociális védelmét. (Ezáltal annak a veszélye is mérsékelhető, hogy a munkáltatók stabil munkajogviszonyokat tömegesen alakítsanak át - számukra kisebb kötelezettséget, költséget jelentő - más jogviszonnyá.) Európai szintűvé kell tenni az egészségvédelmet és a munkabiztonságot. A munkavédelem nem pusztán költség, hanem olyan befektetés, amely a társadalom, a munkáltató és a munkavállaló számára egyaránt megtérül. A jogkerülést, a munkaszerződés megkötésének törvényellenes elhagyását, a munkavédelmi előírások be nem tartását, az ellenőrzés megerősítésével és keményebb szankciókkal fogjuk megakadályozni. A jogszabályoknak a rugalmasságot, az igazgatási rendszernek a stabilitást kell szolgálnia! A szabályok betartását az erős munkaerőpiaci felügyelet biztosítsa. Ez a felügyelet az ellenőrzés mellett szolgáltatásokkal segítse a munkáltatókat, elsősorban a kis foglalkoztatókat a szabályok megismerésében, alkalmazásában, a munkavállalókat jogaik érvényesítésében, mindkét felet a tájékozódásban, a kölcsönösen előnyös és szélesebb körben alkalmazható megoldások kialakításában, a vitás kérdések rendezésében. 4. Rendezett munkaügyi kapcsolatokat A munka világában újra megfelelő szerepet kell kapnia a társadalmi párbeszédnek. Ez fontos feltétele a gazdaság kiszámítható működésének is, ezért a szociális partnerség intézményeinek megerősítésében számítani lehet mind a szakszervezetek, mind a munkáltatók támogatására. A szakszervezetek számára politikai támogatást, aktív kormányzati segítséget és tisztázott jogi körülményeket fogunk biztosítani a munkaügyi kapcsolatok újraépítéséhez, a hatékony társadalmi párbeszéd feltételeinek megteremtéséhez. A szakszervezetek működésének biztonsága, a szervezeti erő növekedése ad esélyt a megállapodások kikényszerítésére és ad garanciát az egyezségek betartására. Erősödésük tehát nemcsak a munkavállalók, hanem a munkáltatók és a kormány érdeke is. Helyreállítjuk és jövedelempolitikai megállapodások kötésére alkalmassá tesszük az érdekegyeztetés megszüntetett vagy kiüresített intézményeit, az országos érdekegyeztetés és a költségvetési szféra makroszintű érdekegyeztető fórumait. Biztosítjuk a társadalmi partnerek intézményes részvételét a nemzetközi követelmények átvételében, a végrehajtás ellenőrzésében, az integrációs folyamat szükséges lépéseinek meghatározásában. Erősítjük a szociális partnerek szerepét a munka világát érintő források nagyságrendjének meghatározásában, elosztásában és a felhasználás ellenőrzésében. Jogi szabályozással is erősítjük az érdekképviseletek tevékenységét és működési feltételeit. Kollektív szerződést csak szakszervezetek köthessenek. Át fogjuk tekinteni a kollektív szerződések kiterjesztésének szabályait, elősegítve, hogy javuljon a munkaadói szervezetek ágazati és területi kollektív szerződés-kötési készsége. Arra törekszünk, hogy a külföldi tulajdonosok is érdekeltté váljanak abban, hogy legyen erős szakszervezeti partnerük és törekedjenek velük kollektív szerződés megkötésére. Támogatjuk, hogy a szakszervezetek növekvő szerepet vállaljanak a képzés, átképzés rendszerének alakításában, a munkahely környezetének, a munkavállalók szabadidő eltöltési lehetőségeinek formálásában, szociális, fogyasztó, emberi jogi érdekeinek képviseletében. A szociális partnerség intézményeinek új, hatékony szerepvállalása az Európai Szociális Charta teljesítésének feltétele. Az Európai Unió szakszervezetei a bővítés során szükségszerűen saját munkavállalóik érdekeit fogják védeni. A csatlakozási folyamatban a magyar munkavállalóknak csak akkor van esélyük, ha erős szakszervezetek védik őket, elevenek a munkaügyi kapcsolatok és a kormány felelősséget vállal azért, hogy a munka világát érintő javaslatait szembesíti a társadalmi partnerek álláspontjával. 5. Szociális igazságot és társadalmi biztonságot Az egyenlőség és igazságosság elvei alapján olyan világot akarunk, amelyben a gazdasági fejlődés minél szélesebb rétegeket ér el, ad nekik biztos megélhetést, megakadályozza lecsúszásukat, helyzetük továbbörökítését, segíti társadalmi beilleszkedésüket, s így hozzájárul az egyenlőtlenségek csökkentéséhez. Szociálpolitikánkban számítunk a társadalom többségének támogatására, szolidaritására. A szociális rendszernek belátható távlatú biztonságot, stabilitást, kalkulálható jogosítványokat kell nyújtania (még akkor is, ha az ellátások mértéke a norma kialakításának pillanatában alacsony). A társadalmi egyenlőtlenségek mérséklése érdekében, a tényleges társadalmi szükségleteknek megfelelően kell alkalmazni a szociális jogosultság, a rászorultság és a méltányosság elvét, a különböző elvekre épülő ellátásokat. A szociális biztonság rendszere nem csak a már kialakult szegénység enyhítésére koncentrál, hanem annak megelőzésére is, megakadályozva a jobb, de esetleg törékeny helyzetben lévők lecsúszását. A jövedelmi helyzettől függetlenül, normatív módon ismeri el és ellentételezi az egyénre, családra háruló többletterheket, de többet juttat azoknak, akik nehezebb helyzetben vannak. Hatékonyan képes fellépni a különböző, munkaerőpiaci és nem-munkaerőpiaci kockázatokkal szemben. Segíti a társadalmi kohéziót, valamint a szolidaritási csatornák kiépítését. A differenciált szociális igényekre a segítség változatos intézményi, finanszírozási, támogatási formáit kínálja. A jövedelemvizsgálathoz kötött, nagy adminisztrációt igénylő, és ezért drága segélyezést hosszú távon olyan ellátási formákkal váltjuk fel, amelyek egy-egy szociálisan hátrányos helyzetű csoport számára, normatív módon állapítanak meg jövedelmeket. A társadalmi jövedelemből élőknél munkavállalás esetén csak fokozatosan szabad leépíteni, átalakítani a rögzített összegű támogatási-segélyezési technikákat, hogy az ne tartson vissza a (legális) keresőtevékenységtől. Erősíteni fogjuk az egyének felelősségét saját sorsuk iránt, és elérjük, hogy mindenki tiszteletben tartsa a közösségi normákat. A társadalmi támogatások rendszere nem "jutalmazhatja" a normaszegést, de hiánya nem is veszélyeztetheti a családok elemi szociális biztonságát. Azoknak a problémáknak az enyhítésére kívánunk intézményeket létrehozni, ahol az elesettség, kitaszítottság, a beilleszkedési zavarok mögött súlyos társadalmi okok állnak. Fellépünk a kirekesztés, a megbélyegzés minden jelenségével szemben. El akarjuk érni, hogy az idősek, gyerekek, fogyatékosok és szenvedélybetegségben szenvedők támogatását szolgáló szociális intézmények minden esetben kiszámítható, megbízható szolgáltatásokat nyújtsanak. A cél olyan finanszírozási és jogszabályi keretek kialakítása, amely jobban kielégíti a közösségek egészségügyi és szociális szükségleteit, ezért támogatjuk a helyi közösségek önszerveződését, a civil szervezetek kezdeményezéseit is. Olyan átfogó jövedelempótló és szolgáltató rendszer kialakítását tervezzük, amely hosszú távon minimálisan elfogadható szociális színvonalat garantál. Ez nem egyszerűen egy minimális jövedelemszint biztosítását jelenti, hanem olyan mechanizmust, amely jövedelmek, szolgáltatások, célprogramok, válságkezelő eljárások, intézmények kombinációjára, állami és nem állami szervezetek együttműködésére épül. E rendszereknek együtt kell biztosítaniuk a családok megélhetését. A gyermekek támogatásának fő formája az állampolgári jogon járó családi pótlék. A családi pótlék mértékét jelentősen növelni fogjuk. A munkajövedelmek közterhei mérsékelhetők a családban élő eltartottak után, e kedvezmény összege azonban nem lehet aránytalanul nagy a családi pótlékhoz képest. A családtámogatási rendszer egészének biztosítania kell, hogy elsősorban az alacsonyabb és a közepes jövedelmű családok gyermeknevelését segítse. A gyermekgondozási támogatásnak lehetővé kell tennie, hogy a kisgyermekes szülő rövidebb-hosszabb ideig a gyermek nevelését választhassa. A gyermekgondozási segély összegének jelentős emelése és a minimális bérhez való kötése azért is elkerülhetetlen, hogy mérséklődjék a támogatási mértékek szerint kialakult méltatlan különbség gyermek és gyermek között. A jövedelemarányos támogatásokat a társadalombiztosítási ellátás forrásaiból kell finanszírozni, ezzel is erősítve a munkavállalási hajlandóságot és a biztosítási elv érvényesülését. A társadalombiztosítás a társadalom szociális biztonságának egyik legátfogóbb intézményrendszere. Olyan társadalombiztosítást akarunk megvalósítani, amely biztosítja a munkavállalókat és családjukat a legkülönfélébb természetű, keresőképességüket fenyegető, korlátozó kockázatok ellen, szavatolja az időskor jövedelmi biztonságát, és biztosítja, hogy a kapott járadék és/vagy szolgáltatás jogként funkcionáljon. A befizetett járulékok kezelése tekintetében legfontosabb követelménynek az átláthatóságot, a számon kérhetőséget, valamint a kollektív ellenőrzés lehetőségének biztosítását tekintjük. 6. Biztonságot az idős embereknek Az idősebb generációnak kulcsszerepe volt a nemzeti vagyon felhalmozásában. A ma nyugdíjasai az életükkel igazolják, hogy kell és érdemes dolgozni. A stabil és kiszámítható nyugdíjrendszernek garantálnia kell az időskor jövedelmi biztonságát. Az 1997-ben elfogadott reform következetes végrehajtásával kell biztosítani az egyéni munkavállalói életpályához erőteljesebben kötődő, de ugyanakkor a klasszikus szolidaritási elvet is fenntartó nyugellátásokat. A társadalombiztosítási nyugdíj értéke egyre inkább a biztosításban töltött szolgálati időtől és a biztosításban figyelembe vehető jövedelemtől függjön. Ezért tovább fogjuk erősíteni a biztosítási elvet a nyugdíj-megállapítási szabályok esetében. Áttekintjük a korhatár előtti nyugdíjazás feltételeit, biztosítva az 55. évtől a rugalmas nyugdíjba vonulás lehetőségét. A kiszámíthatóság érdekében visszatérünk az 1997. évi nyugdíjtörvénynek megfelelő járulékfizetési gyakorlathoz, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok befizetései fokozatos emeléssel növekedjenek. Hosszú távon reális célkitűzés az öregkori biztonság elfogadható szintjének tartós megteremtése és minimumának garantálása a lakosság azon része számára, amely nem tud(ott) belépni a társadalombiztosítási és magánnyugdíj rendszerébe. Fokozatosan be kell vezetni (a jelenlegi időskori járadék bázisán, annak kiterjesztésével) az állampolgári jogon járó alapnyugdíjat. Mértéke a szerzett jogosultsági idő függvényében differenciált lehet. A rokkantak és a megváltozott munkaképességűek nyugdíjrendszereinek átalakítása, a biztosítási elv erősítése és a profiltisztítás fontos lépései egy igazságosabb nyugdíjrendszernek. Az egészségükben károsodottak ellátásainak jobban kell ösztönözniük a foglalkozási rehabilitációt, a munkaerő piacra történő visszatérést. Ennek nem lehet az az ára, hogy a jelenlegi ellátottak számára nem biztosítunk egyéb garantált megélhetést: a szolidaritás eszméjét nem lehet száműzni a társadalombiztosítás rendszeréből. Olyan felügyeleti rendszer létrehozását tartjuk szükségesnek, amely nem engedi meg, hogy a társadalmi biztonság ezen intézményét alárendeljék a gazdasági és politikai csatározásoknak. A demokratikus szabályoknak és a hatalmi ágak megosztásának is az felel meg, ha a felügyeletben ismét szerepet kapnak a befizetők (a munkavállalói és munkaadói érdekképviseletek), a nyugdíjas szervezetek képviselői, valamint a kormány/parlament képviselői.