A történelmi szociáldemokraták válasza az MSZP

"szociáldemokrata chartájára"

1. A Szociáldemokrata Charta szerzõi

A Magyar Szocialista Párt tovább dolgozik a Magyar Szociáldemokrata Chartának nevezett dokumentumon, amely az MSZP-n belüli nyugatias orientációjú csoport, az MSZP liberálisaival azonosított Szociáldemokrata Társulás és a mögötte álló vezetõk törekvéseit tükrözi. Kovács László, Földes György, Vitányi Iván és társaik elérkezettnek látják az idõt arra, hogy

· - a kulcspozíciók megszerzése után az eszmei irányítást is átvegyék a Magyar Szocialista Pártban

· "befejezõdjön" az MSZP átalakulása kommunista utódpártból nyugati orientációt képviselõ, a piacgazdaság és a jogállamiság talaján álló szociáldemokrata párttá,

· a "demokratikus baloldal" és a szociáldemokrácia vezetõjeként a Szocialista Párt zászlaja alá gyûjtse mindazokat a szociál-- és szabaddemokrata erõket, amelyek az elmúlt tíz év során a szocialisták vonzáskörzetébe kerülve a politikai élet szélére sodródtak,

· ezeknek az erõknek az egyesítésével vegye fel a küzdelmet a kormánykoalíció ellen, és hozzon létre olyan bázist, amely esélyes a következõ parlamenti választások megnyerésére.

2. Az MSZP belsõ erõviszonyai és a szociáldemokrata múlt

Aki járt néhányszor az MSZP "liberálisait" tömörítõ Szociáldemokrata Társulás illetve a párton belül jóval nagyobb tömeget maga mögött tudó, az elitben és a médiában viszont számkivetettnek számító Baloldali Tömörülés összejövetelén, az nagyon jól tudja: túlnyomó többségben vannak az utóbbiak, vagyis Vitányiék Nyugat- és Amerika-ellenes riválisai, a Munkáspárttal egységfrontban együttmûködni óhajtó, és a Kádár-rendszer iránt valóságos nosztalgiát érzõ szocialisták. A két tábor ellentétei leginkább a múlthoz való viszonyukban oszthatnák meg a szocialistákat. Ennek elkerülése érdekében és a hatalmat jelentõ parlamenti, pártvezetõségi stb pozíciókért cserébe Kovács Lászlóék hajlandók mellõzni a múlttal és az elméleti kérdésekkel kapcsolatos vitákat. Másrészt számos ponton - például a jobboldal elleni összefogás kényszerképzetének rabságában – õk maguk is foglyai a bolsevik mozgalom régi sztereotípiáinak (Baloldali Blokk, Népfront stb.) Végül, a múlttal szembeni rossz lelkiismerete miatt a Szocialista Párt eme szárnya sem kész arra, hogy valóban szembenézzen a saját múltjával, és kijelentse: Szakasits Árpád, Schiffer Pál vagy Nyers Rezsõ 1948-ban elárulták a szociáldemokráciát.

Pedig az európai és magyarországi szociáldemokrata múlt hõsei, szentjei, gondolatai és történései kimeríthetetlen és kivételes források: valóságos ötletbörzét kínálnak a mai és jövõbeli szociáldemokrata elméleti gondolkodásnak. Ezért a történelmi szociáldemokraták úgy gondolják, a szociáldemokrata elméleti tradíció jó értelemben vett normái nem merülhetnek ki néhány hagyományos szociáldemokrata érték – szabadság, igazságosság és szolidaritás, az esetek többségében rosszul idézett – ismételgetésében - mint ahogy azt az MSZP Szociáldemokrata Chartája teszi. Az sem vezet sehova, ha a bernsteini megállapítás ("a mozgalom minden, a cél semmi") abszolutizálásával elsüllyedünk a pragmatizmusba, miként azt a Szocialista Párt tíz éves gyakorlata, és a Szociáldemokrata Charta szelleme mutatja. Mint ahogy az sem, ha Chartának nevezzük egy a parlamenti választásokat elvesztõ, a vereségbe beletörõdni nem tudó párt napi politikai érdekeket szolgáló, idõszerûtlen választási programját. Mert ez a Charta nem több egy választási programnál.

3. Ami hiányzik a Szociáldemokrata Chartából: a szociáldemokrata normarendszer

A Szociáldemokrata Charta nem szorítkozhat néhány alapérték semmire sem kötelezõ ismételgetésére és nem lehet napi politikai érdekeket szolgáló választási program. Elfogadásának akkor lehet értelme, ha rögzíti az alapértékeknél konkrétabb, egy pártprogramban olvashatóknál azonban általánosabb érvényû, és hosszabb idõtartamra érvényes normákat. Ha ez nem történik meg, ha nem lesznek olyan szabályok, amelyek mindig minden körülmények között érvényesek, elõjöhet az elvtelen kettõs mérce, és bármikor visszaköszönhet az, amit a Magyar Szocialista Párt tett az elmúlt években. Az MSZP gyakorlatában a jóléti állam hatalmi periódusban koraszülöttnek és leépítésre érettnek volt tekintendõ, míg ellenzéki periódusban kívánatos és megvalósítandó céllá vált - a kormány kontójára. Az sem fordulhat elõ, hogy a hatalmi koncentrációt elvileg elvetendõnek tekintjük, miközben a Bokros-csomag és a Horn-kormány legfõbb törekvése a gazdasági, pénzügyi, információs hatalom összpontosítása volt a párt klientúrája kezében.

E két utóbbi törekvés, nevezetesen a jóléti állam megvalósítása vagy a hatalmi koncentráció elkerülése jó példa arra, hogy milyen normák pontos megfogalmazása képezhetné egy hosszú távra szóló, választási periódusokat átívelõ normarendszer alapfogalmait. Csak példaként említjük, hogy valamilyen formában belekerülhetnének a Szociáldemokrata Chartába a progresszív személyi jövedelemadó, a bérbõl és fizetésbõl élõk, alkalmazottak érdekeinek védelmével kapcsolatos témakörök is.

4. Napi politika

A világos szociáldemokrata normarendszer megfogalmazása lehetõvé tenné, hogy konkrét vezérfonal, és ne hatalmi pártérdekek döntsék el a napi politikában, mi és ki a szociáldemokrata. Megszünhetne a látszólagos elvi ellentétek mögött, az úgynevezett bal és jobboldal között ma zajló süketek párbeszéde. A szociáldemokrata normák tükrében kiderülne az, aminek az MSZP "Szociáldemokrata Chartája" az ellenkezõjét állítja: az ellenzék, szocialistákkal, Bokros-programmal és a szereptévesztett szakszervezeti vezetokkel együtt, semmivel sem képviselte és képviseli jobban a FIDESZ Magyar Polgári Pártnál azokat az értékeket és normákat, amelyeket hagyományosan a baloldalhoz kötöttek. Különösen igaz ez a Bokros-csomagra, amelyet a gazdasági fellendülés kezdetének igyekeznek feltüntetni, holott ezt a fellendülést a Bokrosék mellett szociálisan érzékenynek tûnõ Valutaalap technokratáinak javaslatát megfogadva, puszta forintleértékeléssel, reálbér- és nyugdíjcsökkentés, jóléti kiadások radikális lefaragása nélkül is el lehetett volna indítani. Ma már világos: Bokros Lajos és a Horn-kormány a stabilizációt arra használta fel, hogy az alkalmazottakkal, a bérbõl és fizetésbõl élõkkel fizettesse meg annak árát. Célja az volt, ami azután be is következett: példátlan hatalomkoncentráció és jövedelemátcsoportosítás a szocialisták hátterét jelentõ klientúra javára, az élet minden területén.

Az Orbán-kormány démonizálásával, a hibák felnagyításával, a kormánynak a szélsõségesekkel történõ összemosásával a Kovács László-féle MSZP elõdei nyomdokain jár. A FIDESZ-MPP és a szélsõjobb talán nem mindig tudatos, beidegzõdésen alapuló, reflex-szerû, mindenáron történõ egybemosása hasonlít azokhoz a sztereotípiákhoz, amikor a negyvenes évek végén Rákosiék mindenkit, aki "megtörte a baloldal egységét", mindenkit aki nem sorakozott fel mögöttük, fasisztának és imperialista-bérencnek neveztek. A negyvenes évek végén ez a folyamat a demokrácia felszámolásához vezetett, az MSZP is felelos azért, hogy ez most ne következzen be.

5. A történelmi szociáldemokraták álláspontja

A történelmi szociáldemokraták szükségesnek tartják a szociáldemokrata erõk összefogását, és ennek eszközeként egy, a szociáldemokrácia legfontosabb normáit tartalmazó charta kidolgozását. Ennek a munkának azonban olyan keretek között kell folynia, ahol lehetséges a magyar és európai szociáldemokrata tradíció elõítéletektõl, beidegzõdésektõl mentes vizsgálata. Az is szükséges, hogy a munka elvi alapokra épüljön, hosszú távú célok és normák rögzítésének szándékával induljon. A demokrácia erõinek összefogását kell szem elõtt tartania, és nem a szocialista párt napi, politikai, hatalmi érdekeinek kisstílû szolgálatát kell céloznia, ahogy ez a Szociáldemokrata Charta eme változata esetében történt.